1. Let me tell you a story

Kiléptem a zuhany alól, s miközben magamra öltöttem a pizsamámat hallottam, ahogy a nappaliban bekapcsolódik a televízió. Mosolyogva felsóhajtottam majd kivettem a csattokat a kontyból, s figyeltem a tükörben, ahogy hosszú gesztenyeszín hajam kiszabadul és hullámos fürtökbe rendeződik a vállamon. A mosdó kagyló szélén rezegni kezdett a telefonom. Izgatottan kaptam a kezembe de a képernyőre pillantva szomorúan láttam, hogy csak üzenetem érkezett. Csalódottan nyitottam meg az SMS-t.
"Nagyon hiányoztok. Este hívlak. Szeretlek"
Akaratlanul is elvigyorodtam, újra és újra vissza olvasva a rövid sorokat. Tudtam, hogy elfoglalt és ha teheti felhív de mégis dühös voltam rá, pedig semmi okom nem volt annak lenni. Elkellett mennie, és bármennyire is akartam, hogy maradjon nem viselkedhettem őnzően és tarthattam magamhoz láncolva. Haragudtam magamra is mert képtelen voltam  elhinni, hogy annyi idő után is ilyen hatással van rám. Mobilomat a zsebembe csúsztatva a konyhába sétáltam, elővettem két bögrét majd a hűtőhöz léptem és kivettem a tejet.
Kakaóport szortam a poharak aljára, amíg vártam, hogy a tej felmelegedjen a mikróban.
A nappalíból egy kisfiú halk nevetése szűrődött át, elmosolyodtam. Kezembe fogtam a gőzölgő italokat és a nagyszobába siettem velük.
- Kakaó. - kiáltott fel a kisfiú a kanapén térdelve.
Mosolyogva megcsóváltam a fejemet, ahogy átnyújtottam neki az egyik bögrét majd mellé telepedtem.
- Köszönöm mami. - két kezébe fogva a bögrét az ölembe mászott, majd hátát a mellkasomnak döntve elhelyezkedett és nagyot kortyolt a kakaóból.
- Aludnod kéne már. - átkarolva őt egy puszit nyomtam a feje búbjára majd a távirányítóért nyúltam de ő gyengéden elkapta a kezemet és az arcához szorította.
- Ne! - suttogta izgatottan. - Mindjárt jön apu.
- Kicsim, majd holnap megnézed. - simítottam végig a haján de ekkor éles tapsvihar hangzott fel a televízióban és Max mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.
- Apu! - kiáltott fel, kiugrott az ölemből, levegő után kapkodva  a tévéhez rohant és tenyerét a képernyőre szorította.
- De csak öt percet. - adtam meg magamat tekintetemet a plafonra emelve. Tudtam, hogy mennyire hiányzik neki, egyszerűen rajongott, akárcsak az apja őérte.
Amikor éppen nem turnézott és itthon volt, titokban az ajtóból figyeltem őket.
Szerettem elnézni, ahogy együtt játszanak, énekelnek, beszélgetnek. Még ma is minden alkalommal meglepett az a hatalmas szeretet és törődés, ahogy a fiával bánt. Ilyenkor mindig rájövök mennyire szerencsés is vagyok én.
- Anyu?- szólalt meg Max csendesen, az ujjait morzsolgatva.
- Tessék? - felálltam és karomat felé nyújtva biccentettem neki. Feltápászkodott a földről és odarohanva hozzám  megragadta az kezemet. A szobája felé vettük az irányt.
- Hogy lehet, hogy apu annyi lány közül téged választott? - kérdezte félénken, az álláig húzva a takarót. Mosolyogva ültem le mellé az ágyon és kisöpörtem a homlokából néhány kósza tincset.
- Ezt majd inkább tőle kérdezd meg. - előre hajoltam és egy puszit nyomtam az arcára.
- Mikor jön már haza? - ajkát lebiggyesztve szomorúan elfordult és az éjjeli szekrényen elhelyezett fényképre meredt, mint minden elalvás előtt. - Nagyon hiányzik.
- Tudom kicsim. -  biztatóan rámosolyogtam bár legszívesebben én is sírva fakadtam volna. - Nekem is. De hidd el, hamarabb itt lesz, mint gondolnád. Most pedig aludj szépen!
- De mami én nem vagyok fáradt. - ellenkezett hátát a falnak vetve.
- Gondolj arra, hogy minél többet alszol, annál hamarabb láthatod aput. - fáradtan felsóhajtottam és finoman visszanyomtam az ágyra.
- Mesélj nekem. - kérte a plüss kutyáját magához ölelve.
- Miről meséljek? - átnyúltam az ágy fölött, a polcról lekaptam egy hatalmas plüss bálnát és párnaként a fejem alá tuszkoltam.
- Mesélj arról, hogyan találkoztál apuval.
Azonnal megbántam, hogy a szemeibe néztem, pont olyanok voltak mint az apjáé, akár órákon át is eltudtam volna nézni őket anélkül, hogy beleuntam volna és képtelen voltam nemet mondani nekik.
- De előtte ígérj meg nekem valamit.
- Megígérem. - suttogta Max nagyot nyújtózkodva.
- Még nem is mondtam mit kell. - nevettem el magam puszit nyomva a fejére.
- Nem baj. Neked bármit megígérek mami.
- Ajaj Max, roszabb vagy mint az apád volt. - mosolyogva megcsóváltam a fejemet.
Max büszkén kihúzta magát, én pedig büszkén össze borzoltam a haját.
- Mesélj mami.
- Jól van. - adtam be a derekamat végül, kinyújtottam a karomat és az ölemebe húztam Max-ot.